Egy pillanat

Sötétség zuhant a szemem elé,
ezzel megszűnt a fájdalom
Agyam úgy kímélte testemet,
hogy lezárta bánatom

argaiv1430

Nem tudtam mi történt, nem tudtam mi jön még
a tudatlanság után,
Mégsem féltem, érzéketlen voltam,
vérem is piros volt csupán.

Aztán fázni kezdtem, és fejembe
kétségbeesés került
A szilánkos pillant minden érzése
szemeim könnyébe gyűlt.

Az az autó lelkembe gázolt bele,
nem arcomat roncsolta szét.
Napokig, éjszaka semmi mást nem láttam,
csak segítőim kezét.

Béke volt már,
nem száguldott semmi többé felénk,
S mégis a kérdés máig,
egyszerre hasít belénk:

Miért? És ha megvan az ok,
Hát mért vagyunk ennyien?
Miért nem osztozunk mindannyian
a tudatlan semmiben?

 

Oldalainkat 6 vendég böngészi